Múlt és jelen:

                                  A jövő elkezdődött

                                  Legyen ön is milliomos,
                                  Merjünk nagyok lenni.
                                  A leggyengébb lánc szerepét,
                                  Nem vállalja senki.
                                  Első a tett, aztán a szó,
                                  Hirdetik páran, 
                                  A tetteik alapján. 
                                  Nem jönnek be nálam,
                                  Sok ígéret, sok milliárd
                                  Eltűnt a ködbe.
                                  Nem egy helyben járunk,
                                  Hanem körbe-körbe,
                                  Legyen ön is milliomos.
                                  S szeretnék én is,
                                  De melósok vagyunk,
                                  Mind a ketten.
                                  S ragyog a nap mégis,
                                  Nem hiszünk már ígéretnek,
                                  Mindenféle szónak,
                                  Tesszük, amit tennünk kell,
                                  S tán szebb lesz majd a holnap.

          Nálad

          Éjszaka volt, s ott voltam Nálad

          Mindketten éreztük a perzselő vágyat.

          Gyengéden átöleltem törékeny tested,

          Pezsgővel kezdtük-e gyönyörű estet.

          A szenvedély tüze égette testünk,

          Úgy érzem mindketten szerelembe estünk.

          Tekinteted perzselt, az érzés csúcs volt,

          Poros lemezről, egy régi, lassú szám szólt.

          Régi dallamra, testünk együtt mozdult,

          Majd a lemezjátszó egy utolsót fordult.

          Elhallgatott, csend lett, halvány volt a lámpa,

          Táncban megizzadtam s elkapott a nátha.

          Forró, édes csókokkal, kúráltál engem,

          A bacilusok sorra pusztultak el bennem.

          Karodban ápoltál, el is múlt a nátha,

          Gyógyszer helyett, a nyelved-tetted a számba.

          Minden érintésed izgató volt igen,

          Egyre hevesebben vert az én kis szívem.

          A pezsgőtől jókedvű lettem és kába

          Vajon, hogy kerültem a hálószobádba?

          Nem tudom még ma sem, kiütött a pezsgő,

          Más nem jut eszembe, csak egy sötét felhő.

          De azt tudom szép volt, igen ez az este,

          Mert aznap az égre, szivárvány volt festve.

                   Érzelmek és élet

                   Érzelmek nélkül oly könnyű az élet,

                   De fel sem tűnnek a jó dolgok, a szépek.

                   Érzelmek nélkül robot benyomását kelted,

                   Gépiesen cselekszel, üres az egész tested.

                   Remény nélkül oly nehéz ez az élet,

                   S ha nincsen remény mi az, ami éltet?

                   Remény nélkül nem vagy más, csak egy halott ember,

                   Ki sok mindent szeretne, de tenni érte nem mer.

                   Fények nélkül oly sivár ez az élet,

                   Sötét borít mindent, sok minden eltéved.

                   Hit nélkül az élet, vajon hova téved.

                   Hit, remény és fények érzelmek és élet.