Százegy gondolat: 

                   Rémálom

                      Mindenütt tombol az erotika, hova lett a romantika?

                      Rúzs nyomok egy poháron, véget ér az álom.

                      Eljön a fájdalmas ébredés, hogy jobb lesz, a remény oly kevés.

                      Kezem a válladon, tudom, hogy nem álmodom.

                      Minket már senki sem vár, s a boldogság messze elszáll.

                      Már csak gyűlölet terem, véget ér a múlt, s homályos a jelen.

                      Nem igazodsz ki a jelenben, a valóság kegyetlen.

                      Vészharangot kongat a tomboló szél, az élet már nem sokat ér.

                      Rúzsnyomok egy poháron, valóság ez már nem álom.

                      S csak kegyetlen dolgok történnek, valóság ez nem egy történet.

                      Valóság ez nem álom, nem léphetsz le a határon.

                      Válságosak az elkövetkező évek, rosszabb, mint egy merénylet.

                      Valóság ez nem tévedés, nem jön el az ébredés

                      Rímeket faragtam

                      Rímeket faragtam valaha régen,

                      Csillagot tereltem odafenn az égen.

                      S mostanra már csak a könnyeim maradtak,

                      Az idő fogai rajtam is faragtak.

                      Rímeket faragtam valaha régen,

                      S a tüzet, szívedből vettem télen.

                      Szenvedélyed tüze testemet égette,

                      Az idő elszáll, csak egy toll a kezembe.

                      Rímeket faragtam valaha régen,

                      Ma már csak egyhangú életem-élem.

                      Könnyes a szemem, s ülök egy széken,

                      Valaha rímeket faragtam a télben.

                   Százegy gondolat

                                  Százegy gondolat felvetődik bennem,

                   Százegy gondolat meg fordul fejemben.

                   Százegy gondolat mi kering a földön,

                   Várom, hogy egy igazi gondolat jöjjön.

                   Százegy pillanat de csak egy az igazi,

                   Százegy perc egyedül jöjjön már valaki.

                   Százegy vágy vajon melyik az mely teljesül,

                   Kevés a szép pillanat az is gyorsan elrepül.

                   Százegy bánat s egy mindig rám talál,

                   Százegy élet, mindegyik végén halál.

                   Százegy óra s egyszer mindegyik meg áll,

                   Ha minden véget ér a gondolat, akkor is száll.